Dániai utazás

Gyorslink

Cimkék

Rokon lapok

Canal Grande

Velence legfőbb vízi útja, a várost kettészelő Canal Grande (Nagy csatorna) közel 4 km hosszúságával és átlagosan 40-60 méter szélességével a város közlekedésének ütőere. A csatorna északnyugat-délkelet irányban húzódik, hozzávetőlegesen z-alakot ír le a város szívében. Partjain nyomon követhetőek a velencei évszázadok építészeti remekei, egymást érik a szebbnél szebb paloták, a leghíresebb látványosság azonban kétségtelenül a csatorna legszűkebb pontján átívelő kőhíd, a Rialto. 15. századi utazók írták, hogy a csatorna a "világ legszebb utcája". Az utca, melynek partjain a palazzók főbejárata közvetlenül a vízre nyílik, egyszerre köti össze a történelmi fontosságú városrészeket és a modern közlekedési útvonalakat. Emellett higiéniai szempontból is fontos a Canal Grande, hiszen a város több mint 40 csatornájába dagály idején innen kerül a friss tengeri víz. A 11-12. századi paloták leginkább bizánci-román stílusban épültek, földszintjükön nyitott árkádsorral, ahol a különféle teherhajók, bárkák köthettek ki abban az időben, amikor a San Marco-öböl még nem vette át a csatornától a fő közlekedő-kikötő szerepét. A gótika jelentősen rányomta bélyegét a Canal Grande palotáinak arculatára, a Dózse-palota első emeleti árkádsorának jellegzetes, áttört lóheremintájú formája több palota homlokzatáról visszaköszön. A velencei gótika virágkora a 14-15. századra tehető, a paloták többsége ekkor nyerte el ma látható formáját. Talán csak a reneszánsz kor épületei határozzák meg annyira a mai városképet a csatorna mentén, mint a gótikus paloták. A korszak legnevesebb építőmesterei, Sansovino, Sanmicheli és Antonio da Ponte emellett a velencei barokk alapjait is megteremtették, melynek Baldassare Longhena volt a legnagyobb alakja, már a 17. század elején. A 18. század után nem épült építészetileg számottevő alkotás.