Dániai utazás

Gyorslink

Cimkék

Rokon lapok

Palazzo Ducale

A Dózse-palota a világi gótikus építészet egyik legismertebb darabja, évszázadokon át a Velencei Köztársaság első emberének, a dózsénak a székhelye volt, napjainkban a város egyik leglátogatotabb műemléke. Eredetileg várkastélynak épült a 9. században, jelentősége a 12. sz. második felében nőtt meg, ettől kezdve nem csak a dózse rezidenciája, hanem a köztársaság több intézményének is székhelye lett. A 14-15. század során szüntelenül bővítették , építették, ebben az időszakban nyerte el ma is látható, gótikus alakját. A gótikus formákat tiszteletben tartották akkor is, amikor az 1577-es tűzvész után renoválták az épületet. Az épület külső homlokzatát az alsó szinten egy csúcsíves árkádsor, az első emeleten pedig egy loggia (erkély) tagolja, fölötte fut végig a geometrikus mintázatú fehér-rózsaszín homlokzat. A San Marco-székesegyház felőli oldalon, a palota sarkánál található a bejárat, a Porta della Carta, melynek kapuját Giovanni és Bartolomeo Bon készítette 1438-ban. Szintén az ő munkájuk a Foscari-árkádsor az északi oldalon, melyet nyugatról az ún. Foscari-boltív zár le. Mögötte látható a 15. század végén épült Scala Giganti, melynek lépcsősora adott helyt a város legfontosabb politikai eseményének: itt koronázták a dózsékat. A jelentős beiktatási aktusra a lépcsősor Neptunus és Mars szobrai előtt került sor. A Dózse-palota udvarának belső fala a külső homlokzat logikáját követi, de itt a harmadik, legfelső szinten egy szabálytalan kettős ablakszint található. A belső udvarral párhuzamosan futó Scala dei Censori vezet az első emeletre, az árkádsorhoz és a 16. század közepére elkészült Scala d'Oro-hoz. Ezen a szinten található a Dózsék lakosztálya, közülük a legjelentősebbek a Sale degli Scarlatti, mely a dózse tanácsadóinak terme volt, a Sale delle Mappe, ahol egy érdekes térképgyűjteményt tekinthetünk meg, illetve a Sala Grimani, mely magánkihallgatásokra szolgált. Ez utóbbiban látható Giovanni Bellini Krisztus siratását ábrázoló festménye. A Sala dei Filosofi nevű teremben Tizano Szent Kristóf-freskóját csodálhatjuk meg. Az első emeleten találhatóak még a dózsék magánlakosztályának termei is. A második emeleten a legfontosann állami intézmények tanácskozótermeit találjuk. A Nagytanács terme az épület legnagyobb alapterületű helyisége, falát a monumentális Paradiso (többek között Jacopo Tintoretto és Palma il Giovane munkája) borítja be. Ebben a teremben láthatóak a Tintoretto-iskola festői által készített dózse-portrék, illetve a mennyezet közepén Veronese Velence apoteózisa c. munkája. A szenátus termében található Jacopo és Domenico Tintoretto mennyezetfreskója: Az istenek között ülő Velence és a tenger ajándékai, míg az oldalfalakon Palma il Giovane alkotásai láthatók. A Tízek Tanácsának termében, az aranyozott mennyezeten szintén két Veronese-festmény kapott helyet. A terem mellett vannak az ún. "titkos útvonalak"-hoz tartozó helyiségek, ide csak előzetes bejelentkezéssel, vezetővel lehet belépni. A Tízek Tanácsa három vezetőjének termében nem kisebb művészek alkotásait láthatjuk, mint Hieronymus Bosch (a terem oldalfalain) vagy a már említett Veronese (mennyezet). Az Inkvizítorok szobájában tárgyalták a köztársaság legkényesebb ügyeit, a szoba közvetlen összeköttetésben áll a kínzókamrával. Az emelet déli végén a palota három ún. fegyverterme található, itt napjainkban is több, mint 2000 történelmi szempontból értékes fegyvert tartanak. Utóbbiak nem tévesztendők össze a Tízek Tanácsának terme melletti Fegyverteremmel, ahol Guariento 14. századi Paradiso-freskójának maradványait tekinthetjük meg. A Szavazás termében születtek a Nagytanács legfőbb döntései, mindig itt választották meg az új dózsét is. A teremben Palma il Giovane hatalmas Utolsó ítélet-festménye, illetve Velence néhány tengeri csatáját megörökítő alkotás látható. A Dózse-palotát az Új-börtönnel összekötő Sóhajok hídja a későbbi korok emléke, ám annál népszerűbb. Két folyosója a régi börtönöket köti össze a rio di Palazzo-csatorna túloldalán lévő cellákkal. Itt raboskodott többek között a híres 18. századi kalandor, Casanova is.